Párkapcsolatok

Sokan mondják, sokaktól hallani, hogy nem számít annyira a külső mint a belső...

Tényleg így van ez?

A barátainkat ugyebár a belsőjük miatt szeretjük, elfogadjuk őket úgy ahogy vannak. De, ha a mással ismerkedésről van szó akkor is a megjelenés számít? Vagy, van aki túl teszi rajta magát és inkább azzal ismerkedik aki valójában az illető? Szerintem mindenki hallott már olyanról , hogy egy lánynak azért nem tetszett egy fiú mert nem nézett ki jól, miközben Ő úgy szerette volna mint senki más. Napjainkban sokan csak a külsőre koncentrálnak a belsőt meg figyelmen kívül hagyják...
Lehetséges még olyan szerelem, mint régebben, amikor nem számított az, hogy ki hogy nézett ki?

Meddig menne el elvei védelmében?

Én megszoktam védeni az elveimet , gondolataimat , de hogy halállal fizessek érte, azt már kicsit túlzásnak érzem...
Amikor a nagy zsidóüldözés volt, akkor se értettem hogy mért kezdtek menekülni, mentve az életüket. Ha a helyükbe lettem volna, egyszerűen azt mondtam volna hogy nem vagyok zsidó, ők meg menekülnek. Csak azért hogy egy feltételezett személy iránt tiszteletet adjanak?!Nem úgy, mint a mi szabadságharcosaink, akik a hazáért harcoltak nem pedig egy feltételezett isten miatt...
Az ilyen emberek normálisak? Csak beakarnak jutni a történelem könyvekbe?! Tegyük fel, kitalálok egy világnézetet, valakiknek nem tetszik, előttem áll vagy 20 ember , mind meg akar ölni , persze hogy azt mondom hogy akkor hagyjuk a fenébe az egész vallást...
Nem elkezdek előlük rohanni, csak mert úgy gondolom hogy létezik valaki akit tisztelni kell mert Ő mindent lát és ,ha valami rosszat teszek meg kell bánjam...Nem értem.
Na, jó éjszakát mindenkinek!

Egy idézet...

" Míg én élek, nem lesz rajtunk nő az úr. "

Szerintem ez a mondat több szempontból is érdekes... Ha nincs nő , nincs férfi, ha nincs férfi, nincs nő...
Nem biztos hogy az a jobb ha egy férfi vezet egy társaságot/közösséget , mert lehet hogy pont egy nő kell az élére. A családban se biztos, hogy a férfi az úr. Hiszen a nő csinálja a házimunka nagy részét, ő tesz ételt az asztalra, de a férfi hozza a pénz nagy részét, ő fegyelmez. Úgy vélem, hogy felesleges családon belüli hierarchiáról beszélni. Párkapcsolatokban természetes, hogy a férfi dominál, mert a nők általában nem kezdeményeznek.
Összefoglalva, ez a mondat egy kicsit lenéző.